Garáb Község bemutatása
Fekvése A Cserhátvidék egyik legszebb, legmagasabban fekvő, zsáktelepülése, amely a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet területén fekszik.Pásztó és Szécsény között kb. félúton helyezkedik el, Budapesttől kb.75 km-re fekszik. A turisták által is kedvelt környezet erdőségek, források és régi vulkáni hegyek között húzódik 375 méter tengerszint feletti magasságban. A nyugodt környezet, amely tiszta levegővel párosul, sok pihenni vágyót vonz ide. Az Országos Kéktúra útvonala is a környező hegyek között halad (Hármashatár hegy 516 m, Nagykő-tető 551 m, Macska-hegy 574 m, Purga-hegy 575 m, és a kilátóval ellátott Tepke 567 m). Napjainkra az állandó lakosság száma kb. 60 fő és ezért a falu lakó-épületeinek több mint fele hétvégi házként működik. Története A térség legrégebbi településének már a középkorban is több neve volt: 1179-ben: Grabensia, 1181-ben: Gravia, 1265-ben: Grab, 1281-től: pedig a jelenleg is használatos GARÁB. A honfoglalás utáni időkben a Kökényes-Radnót nemzetség birtoka volt a környék, akik még 1179 előtt premontrei kolostort alapítottak itt. Az oklevelek tanúsága szerint a falu 1265-ben a Szent Hubertusz-ról elnevezett helybeli premontrei monostor birtoka volt. 1436-ban azonban megszűnt az itteni rendház és az ipolysági premontrei monostor tulajdona lett. 1446-ban bizonyos Palásti Radó Sámuel birtokolta, majd 1447-ben Hunyadi János, Magyarország kormányzója Vingárti Geréb Jánosnak adományozta. A község 1478-ban a zagyvafői uradalom része volt. A török hódoltság és az egész megyére kiterjedő várháborúk garábi története ismeretlen. Tény viszont, hogy a hódoltság után,1688-ban a besztercebányai jezsuiták birtoka lett a község, és a településen található barokk stílusban épült római katolikus templomot is ők építették. A Kelet-Cserhát tájvédelmi körzet területén található kisközség szép fekvése, természeti szépségei, tiszta levegője és hatalmas kiterjedésű erdőségei miatt népszerű üdülőfalu lett a 20. század végétől. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei A községben 1171-ben premontrei apátságot alapítottak. A Garábi apátság 1436-ban elnéptelenedett, de néhány fala még 1797-ben is állt. Az apátság birtokait később a jezsuiták kapták meg, akik felépítették a mai kis templom elődjét. Ezt 1788-ban felújították, majd a Historia Domus szerint 1804-ben újjáépítették. 1920-ban leégett, akkor tornyát is fel kellett újítani. A Magyar Katolikus Lexikon írása a településről: Garáb, Nógrád vm.: egykori premontrei prépostság az Ipoly mentén. Pontos helye ismeretlen, késői állítások szerint védősztje Szt Hubertus volt. - 1179: III. Sándor p. okl-e fölsorolja ~ tp-át (prem. mon-át) a lotaringiai Regia Vallis (Riéval) apátság tartozékai között. Ez az okl. a premontreiek mo-i jelenlétét igazoló első hiteles forrás. Kitűnik belőle, hogy a prem-ek ~ot Mikodinus fehérvári prép-tól kapták, örököseinek hozzájárulásával. A Kökényes-Radnót nb. Mikodinus Párizsban tanult, ott ismerhette meg a r-et. 1176-87: győri pp., az alapítás korábban történhetett. - 1234: Jászó filiája, uakkor Kökényes fölött paternitást gyakorolt. 1279 k. a Kökényes-Radnót nb. Imre és Mikud a kegyurak, beleegyezésükkel a prép. szükségből eladta a prépság Kecskéd nevű földjét. 1436: a konvent kihalt, csekély birtokát a sági prépság kapta meg a kir-tól. - 1688: a besztercebányai jezsuiták kapták meg, ők építették a Szt Alajos-kpnát. 1777: a rozsnyói kápt-é. - Címét viselte: 1715: Helker Félix váradelőhegyi prép., 1716: Rágóczy Gábor egri, 1726: Schedoni Boldizsár sziléziai knk., 1737: Hodits Vince OPraem, 1796: Horváth Mihály, 1812: Cseh András félegyházi, 1810: Tankó Béla, 1833: Strba János detvai, 1856: Pécsy József tolnai plnos, 1879: Strba János, 1894: Petrovics Ferenc, 1897: Verbjár Péter rimaszombati, 1899: Báthy László lévai plnos, 1960: Endrődy Zoltán. - A váci egyhm-ben ma is adományozzák. H.F.-** LBE:231, 235. - Chobot I:84. - Schem. Strig. 1911:LXXVII. - Műv-tört. Értes.1957:242. - Kovács-Legeza 2002:36.
forrás: Wikipedia, Magyar Katolikus Lexikon, nogradtar.fw.hu (c) Web: Sz.Gerzson, 2009- |